Brazília 1997, 2005, 2009 után 2013-ban is elhódította a Konföderációs Kupát, a torna legjobb játékosa pedig a brazil foci jelenlegi legnagyobb reménysége, Neymar lett. Hogyan tovább? 

 A Selecao zsinórban harmadszor nyerte meg a Konföderációs Kupát, de ami most még fontosabb: jó játék, fegyelmezettség és stabilitás jellemezte Felipe Scolari által irányított válogatottat. A tüntetők ezzel a sikerrel ideig-óráig talán elcsendesednek, hiszen Brazíliában nem csak az eredményes játék a fontos, hanem a szép, támadó felfogású futball játszása. Erre nem lehetett különösebb panasz, hiszen 5 meccsen 14 rúgott gól, úgy, hogy a mindenki által „kitömött” egyébként rettenetesen szimpatikus Tahitivel nem is játszottak…

Ennek az eredményességnek, taktikusságnak elsősorban nem csak Felipe Scolari dicsősége, hanem az ifjú 21 éves Neymar Junioré, akire augusztustól új kihívások várnak. Korábban a kritikusok arról írtak, hogy a válogatottnak nincs igazi vezéregyénisége. Felipe Scolari megmerte tenni azt, hogy kihagyta a keretből Ronaldinhót, Kakát, Luis Fabianót (utóbbi igaz mostanában sérülésekkel is küzdött) helyette pedig Oscarra és Neymarra építette csapata támadójátékát.

Neymar eredményei a tornán négy gól, két gólpassz, továbbá négyszer választották meg a mérkőzés legjobbjának. Ami még fontosabb: Neymar magára vállalta a vezérszerepi posztot, csapata egyéniségévé vált elsőrangú passzaival, taktikai fegyelmezettségével. Mérkőzés utáni nyilatkozataiban mindig kiemelte: „Fejlődnöm kell, ennél is többet várnak el Tőlem…”

Az ősz egyik leginkább várt kérdése, hogy Neymar és Messi mennyire fér majd el egymás mellett a katalán szerkezetben Barcelónában, kiegészítik-e egymást, csapatuk előnyére válnak, vagy inkább kioltják egymást és ezzel konfliktusok születnek házon belül...

Ismerkedjünk meg egy kicsit Neymar pályájával:

A brazil srác akkoriban tipikusan 12-13 évesen arra kérdésre, hogy hol szeretne futballozni pár év múlva, azt felelte: „A Barca és a Real a két álmom…”

Nevelőegyesülete, a Santos már 14 évesen komoly pénzt áldozott be érte, egészen pontosan 1 millió dollárt fizettek neki, hogy ne igazoljon a Realhoz, hanem maradjon Pelé király birodalmában.

Neymar 17 évesen mutatkozott be a Santos felnőtt csapatában, odavolt Robinho biciklis cseleiért, és már a kezdetektől teljesen világos volt, hogy Neymar olyanokat tesz a pályán, ami valóban kiérdemli a művészet elnevezést, ő egy igazi Futball-feltaláló volt.  (http://www.youtube.com/watch?v=gEJGJkOT9nU)

Aki figyelemmel követi a brazil bajnokság eseményeit, bizonyára emlékszik rá, hogy milyen felemelő focit játszott akkor a Santos, amikor 2010-ben a visszatérő Robinhóval, Gansóval és Andréval már száz gól fölött járt a csapat. Neymar pedig 27 találattal tette hozzá a magáét.

A határt 2011-ben törte át, olyan magasságokba emelkedett ahonnan nem csak Brazília, hanem az egész világ beragyogható. Az esztendő elején a 20 év alattiak Dél-Amerika bajnokságán 7 mérkőzésen 9 gólt szerzett. Irgalmatlan szerelési kísérletekre, megalázó cselekkel válaszolt.

Emellett szép lassan Neymarból popsztár lett. Szerelmeslevelek tömkelege a pályákon, a repülőtereken pedig az ájulás küszöbén lévő tinilányok kezei közül kellett menekülnie. Egyre több szponzori kötelessége lett, még a Libertadores Kupa szüneteiben is, az első az volt, hogy üdítős palackokkal grasszált a kamerák előtt.

Neymar annyira kelendő lett, hogy a Santosnál a női futsal szakosztály meg is szűnt, egyszerűen biztosítani kellett Neymar egekbe törő fizetését.

19 esztendősen megválasztották Dél-Amerika legjobbjának, megkapta a Flamengo ellen lőtt góljáért a Puskás-díjat is. (http://www.youtube.com/watch?v=bze1tqF7sio)

Folyamatosan fejlődött, mert fejlődni akart, fejjel is egyre veszélyesebb lett, minkét lábával jól lő, mindkét lábával jól cselez, akinek ez tetszik, az szereti Neymart. 2012-ben 66 mérkőzésen 56 gólt ért el és 31 gólpasszt adott.

2013 már a változásokról szólt. Neymar menni akart, egyszerűen kinőtte a Santost, új célokat tűzött ki maga elé, fejlődni akart. Jöttek is az ajánlatok. A Bayern München, a Real Madrid és a Barcelona is sorai között akarta őt tudni. Neymar pedig hazament, és megbeszélte családjával. Utolsó edzése után az öltöző falára írta „elmegyek, de visszajövök…”

A következményeket mindannyian ismerjük. Neymar a Barcelónát választotta, ezzel igazolta mennyire bátor srácról beszélünk. Azt a Barcelónát, ahol az évtized legnagyobb csatárai is finoman szólva csődöt mondtak, amikor nem kellett Eto’o, amikor nem fért be Ibrahimovic, amikor a spanyol válogatott gólcsúcsát tartó David Villa a szélre szorult... 

Akkor vajon Messi hagyni fogja, hogy ő mellette bárki is, (arany)labdába rúgjon?