A nyár leginkább várt sporteseménye kétség kívül a 2013-as Konföderációs Kupa volt, (ismertebb nevén másoknál Konfetti Kupa) ami a 2014-es világbajnokság főpróbájának számít. Nem kevesebb, mint 8 ország képviseltette magát Brazíliában, ahol olyan stadionok adtak otthont a mérkőzéseknek, mint a brazil Nemzeti Stadion, Mineirao Stadion, Arena Parnambuco, vagy éppen a döntőnek is helyt adó Maracana Stadion.

 A nyolc ország két csoportban (A és B) mérte össze tudását, rátermettségét. Az „A” kvartett tagjainál szerepelt a címvédő Brazília, Olaszország, Mexikó és Japán. Míg a „B” csoportban Spanyolország, Uruguay, Nigéria és Tahiti küzdött az első két hely továbbjutást érő pozíciójáért.

A házigazdák nagyobb megerőltetés nélkül csoportelsőként jutottak tovább az elődöntőbe +7-es gólkülönbséggel. Ebből a négyesből még Olaszország küzdhetett meg az elődöntőben a másik csoport első helyezettjével, vagy is a 2014-es vb-győzelem esélyeseivel, a spanyol nemzeti tizeneggyel.   Brazília ellenfele egy ősi rivális volt Uruguay tiszteletében, ahol egy nagyon nehéz, küzdelmes mérkőzésen Paulinho 86. percben szerzett fejesével jutottak a döntőbe Felipe Scolari fiai.

A másik ágon Xaviékra ennél is nehezebb feladat várt (ez persze a 2012-es EB eredményének ismeretében kisebb-nagyobb meglepetés volt) de a rendes játékidőben, sőt… még a hosszabbításban sem tudták legyőzni az azúrkék olaszokat. Helyzetekkel nem éppen túlfűtött meccsen 120 perc gyötrődés után jöhettek a büntetők, a világ talán két legjobb kapusával megfűszerezve: Iker Casilasszal és Gigi Buffonnal. A két kapuslegenda, noha egy tizenegyest sem tudott hárítani, a Real kapusa Casillas megzavarhatta Bonuccit, aki az égbe küldte tizenegyesét, majd a végső kegyelemdöfést Navas mérte az olaszokra, aki berúgta a spanyolok hetedik büntetőjét, ezzel ott lehetett del Bosque és csapata a döntőben.

Abban a teltházas döntőben, ahol hetvenezer brazil teli torokból üvölti a brazil himnuszt, mindezt „A Maracanában…”

Szerintem, aki ezt látta, soha nem felejti el…

A mérkőzés beharangozása kapcsán annyit említenék, hogy a vasárnapi volt a kilencedik brazil–spanyol összecsapás felnőttszinten, az eddigi mérleg a dél-amerikaiaknak kedvez: 4 győzelem- 2 döntetlen- 2 vereség.

A tapasztalat, az összeszokottság a spanyolok mellett szól, minden más a brazilok malmára hajtja a vizet: hazai pálya, fittség (Scolari együttese egy nappal többet pihenhetett, és az elődöntőben „csak” kilencvenperces csatába bonyolódott Uruguayjal), hőmérséklet, páratartalom – és Neymarról, Oscarról, no meg a rendszerint jó helyen járó, a tornán három gólt szerző Fredről még egy szót sem ejtettem.

És most a mérkőzés beszámolója kapcsán idézem az nso-t:

Tökéletesen kezdődött a döntő Brazília számára: Hulk jobb oldali beadása egy kavarodás után Neymarról pattant vissza amit Gerard Piqué és Álvaro Arbeloa sem tudott kivágni, Fred pedig ahogyan azt megszokhattuk, jókor, jó helyen, estében Casillas kapujába rúgta a labdát. 1-0!

Az első nagyobb helyzetüket lényegében két húzásból teremtették meg a spanyolok: Fernando Torres pazarul ugratta ki Juan Matát, aki átpasszolt Pedróhoz, a Barcelona támadója pedig elrúgta Júlio César mellett a labdát, de a visszaérő David Luiz a gólvonal előtt becsúszva mentett.

A másik oldalon bezzeg senki sem mentett: Casillasnak lett volna lehetősége rá, de az Oscar által megjátszott Neymar 12 méteres lövését csak szemmel tudta követni – vagy még azzal sem –, a labda védhetetlenül vágódott a léc alá. Negyedik meccsén negyedszer volt eredményes a Barcelona friss szerzeménye az idei Konföderációs Kupán. 2-0!

A szünetben tehát 2 gólos volt a brazil előny.

Del Bosque mindenesetre nem forgatta fel a csapatát, egyet cserélt csak a szünetben, Arbeloa helyére César Azpilicuetát küldte.

 Ez sem hozta meg azonban a stabilitást, olyannyira nem, hogy Fred a második játékrész második percében is betalált. Ezúttal 15 méterről lőtte ki a bal alsót. 3-0!

Jött is a következő spanyol csere, a Juan Matát váltó Jesús Navas pedig gyorsan ki is harcolt egytizenegyest, de Sergio Ramos a kaput sem találta el a büntetőből.

 Becsületükre legyen mondva, emberhátrányban is próbálták megszerezni a becsületgólt, amihez Villa állt a legközelebb, de szép csavarását Júlio César még szebb vetődéssel hárította. Így maradt a 3–0, a világ- és Európa-bajnoki címvédő spanyol válogatott – amely 2003 óta először maradt gólképtelen két egymást követő mérkőzésén – ezúttal sem tudta megnyerni a Konföderációs Kupát, amely sorozatban harmadszor is a brazilok győzelmével ért véget. A jövő évi vb házigazdája összesen már négy sikernél tart, és mostani diadalával világos üzenetet küldött a világnak: számolni kell velük a 2014-es seregszemlén...